Jött a Battyán nagy lendülettel…Parázs meccsen mégis nyertünk.

Iszkaszentgyörgy, 2013.10.13.

Iszkaszentgyörgy-Szabadbattyán 2:1 (0:1)

Iszkaszentgyörgy: Molnár B.-Gárdonyi, Nedvig, Lehota-Viedermann, Kenyér-Rehák, Kovács, Póta.

Csere: Merényi Dominik (kapus), Gali Zolika, Bényi Márk, Tihanyi Zsolti.

A köd épp, hogy felszállt, mikor útjára indult a labda, mély talaj, jelentős mennyiségű víz várta a játékosokat, no meg egy agresszív ellenfél, amelyik igen korán, jelentős hibák után megszerezte a vezetést. Ekkor aztán jött a haddelhadd, a kispadról "nagy elánnal" (ha csak az lett volna.....) irányított battyáni játékosok vérszemet kaptak… Pedig mi a kezdőrúgást követően 35 másodperc (!!)  alatt kétszer is gólhelyzetbe kerültünk, de azokat, miként a félidőben mindet, kihagytuk. Rengeteg volt a párharc, a kemény odalépés, mi sokszor voltunk pontatlanok és bátortalanok, ha nem a játékosoktól, akkor a vehemens szülőktől hökkenhettünk meg….Olyat látni, hogy szülő egy visszahúzás miatt rámozdul a játékosra gyerek meccsen, egészen megdöbbentő….Ezt követően emelt hangon kellett számon kérni a renitens szülőt, hogy mi a jó fenét csinál, ez egy gyerek meccs, nem kell őket terrorizálni…(Kértem a játékvezetőt, hogy távolítsa el őket a kispadról).  Persze erre számítani lehetett, mert a múlt héten már a pákozdi kollégák jelezték, hogy smirglis a társaság. A pályán folyt a birkózás, a félidő végéig nem tudtunk a vendégek kapujába találni.  

Jól jött a szünet, mert a társaság megnyugodott, szépen megbeszéltük a tanulságokat, fő cél az volt, hogy egy pillanatra sem csüggedünk, csináljuk a dolgunkat, szabálytalanságokkal vigyázzunk és élvezzük a játékot.

A második félidőre az elsőnél is nagyobb vehemenciával futottunk neki, nem volt könnyű meccs, mert elég jó védelme, egy remek kapusa volt a vendégeknek, azonban Kovács Rajmi lövésénél már tehetetlen volt, így egyenlítettünk. Nagy kő zuhant le a gyerekek szívéről, innentől megint csak nem volt megállás, jöttek a helyzetek futószalagon, majd egy remek letámadást követően a csapat jolly jokere, Bényi Márk- aki civilben kapus, emellett imádja a történelmet- elvette a védőtől a labdát, rávezette kapus kollégájára, aztán úgy ahogyan van, a kapufát félig leforgácsolva a kapuba lőtt. Jött a nagy versenyfutás, a gólszerzőt elkapni, ez nagy feladat volt kicsinek és nagynak, a határtalan boldogságot most leírni nem tudom, mert nem lehet.

Nem volt sok hátra, innentől már csak figyelni kellett, bár az ellenfelünk a második félidőben már nem  jelentett veszélyt a kapunkra, maximum egy-két játékosunk testi épségét tesztelték kemény belépőjükkel…

A mérkőzés végéig nem változott az eredmény, ha a számszerűséget tekintve nem is olyan magabiztos, de mégiscsak győzelem volt ez a javából. Leginkább magunkat kellett legyőzni ehhez.

Gratulálunk fiúk!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.