Az ötödik fordulót követően kimozdultunk barlangunkból, a sorsolás keze Pázmánd felé irányította csapatunkat.

2013.09.22. vasárnap, 16:00, Pázmánd, 82 néző

Pázmánd-Iszkaszentgyörgy 0:3 (0:1)

Iszkaszentgyörgy: Németh Zs.(Molnár)- Mészáros, Kéri, Szijj, Polczer T.-Botka (Horváth F.), Balázsik, Tóth K., Domak (Szabó Arnold)- Hollósi (Farkas), Nyers (Bordács).

Gól: Hollósi (11-esből) a 43., Tóth K. az 54. és Farkas a 78., percben

A forduló előtt a hazaiaknak 7 pontjuk, 5 rúgott és 6 kapott góljuk volt, egy biztosnak tűnt, nehéz lesz feltörni a védelmüket. A pálya kívülről egészen jónak látszott, egészen addig, míg közelebb nem mentünk, rengeteg apró kiszögelés, bucka, egyenetlenség tarkította, mindamellett a talaj a beton keménységével vetekedett. Ezen játszani nem volt könnyű, ezért meg is értjük játékosaink problémáját.

A hazai fanatikusok számára egyértelmű volt, hazai győzelem a "Pavlik" által vezetett iszka ellen, annyi szépséghiba volt ebben, hogy nem "Pavlik" vagyok, nem is olyan magas, meg nem akkora nagy az autóm, de a többi majdnem stimmel, szóval kedvesen fogadták az ellent.

Jól kezdtünk, az 5. percben Balázsik Márton lőtt 22 méterről, a hazai kapus nagyot védett, a labda a felső lécről a kapufa tövénél a gólvonal mögé pattant (ez a tudomány jelenlegi állása szerint még mindig gól), de a játékvezetői hármas két, térfélen tartózkodó tagja közül egyik sem látta bent a labdát. Maradt a nulla-nulla.

Nagyon fontos az ilyen meccsen az első gól, hogy a kedélyeket megnyugtassa, nem pedig egy hazai kósza fejes, vagy lövés felkorbácsolja. Nyomtuk, gyömöszöltük a hazaiakat, a kapujuk előtt pattogott (szó szerint sajnos) a játékszer, de a gól nem jött. Kósza próbálkozásaik azért mindig magukban hordozták a veszélyt, nem szabadott szemernyi reményt sem adni nekik.

Azt gyorsan megállapíthattuk, hogy nem véletlenül kaptak a fordulóig ennyire kevés gólt, nagyon jól megszervezték a védelmüket, akik igen jól és keményen takarítottak a hazai térfélen. Ha kellett, akkor előre vágták a labdát, hogy szakmai lényeget töltsünk bele: mélységi labdával indították az ún. "spicc" éket. A kevésbé képzett, szakértői szemmel nem rendelkező néző mindezt úgy láthatta, hogy előre vagdalják a labdát...Mi pedig a szorgos tengerhez hasonlóan újra és újra jöttünk, hol meddő, hol pedig komoly, kapura veszélyes támadásokat vezettünk, kapufát rúgtunk (Domak rafinált, beadásszerű nagy erejű lövése csattant a kapufán. A rosszmájúak szerint csak lecsúszott, mi abból a szögből, ahol áltunk, tudatos lövés nek láttuk) és helyzeteket hagytunk ki...

A félidő lefújását megelőzően egy szögletet követően a hazaiak a 16-on belül kezeltek le egy labdát, a probléma csak az volt, hogy nem lábbal, a hazaiak által elvetemültnek tartott játékvezető 11-est ítélt a javunkra. Az ítéletet Hollósi váltotta gólra, az addig pislákoló indulatokat fellobbantotta. 0:1

Nem szerettek ezután senkit a hazai ultrák, se ellenfelet, se játékvezetőt, senkit. Jókor jött a gól, nyugodtan várhattuk a folytatás,egy cserével, Botka Dávidot Horváth Ferenc váltotta.

Gyors szünetet követően újra zengett-zúgott az aréna, "menjmárleapályárólpavlik!" köszöntöttek a nézők, a játékteret gyorsan elhagyva leültem a kispadra a "KASZATIBI" mellé, akit ezen a délutánon Kappan Henrik alakított, miután a kispadon baseball sapkát viseltem "pavlikból" Vujity Tvrtková változtam, közben az előretolt "púpos" kergette őrületbe a hazai védőket. Hogy miért lett ő púpos? Talán azért, mert az egyik lelkes hazai védő egy fejelést követően a levegőben elgázolta, utána pár percig görnyedve állt, mert nem tudott kiegyenesedni....Azt viszont nem tudni, hogy a "6-os" miért lett szemét és miért szidták az édesanyját...

A második játékrészben kevés hazai támadást jól hatástalanították védőink, egyik legmeghatározóbb mozzanat az volt, amikor Szijj Szabolcs hason fekve (!) a guruló labdát odébb fejelte, ilyet az ember életében egyszer lát, elképesztő volt, hogy mint a fóka mozdult hason fekve a guruló labda után és fejelte azt el. Ez a küzdés az ellenféllel, a pálya talajával, jellemezte a csapatot, továbbá jó volt látni, hogy a fáradó hazaiak mellett egyre többször kerülünk helyzetbe.

A második gólunk döntötte el a mérkőzést, Tóth Krisztián, a "6-os",  egy remek lövéssel úgy 20 méterről mattolta a hazaiak kapusát. 0:2

A harmadik gólt pedig a csereként beálló Farkas pöccintette a hálóba, így teljessé téve a magabiztos vendég győzelmet. 0:3 Ezt követően, ha jobban koncentrálunk, bizony nagyon kiüthettük volna a hazaiakat, de a gólzápor elmaradt. A három rúgott gól így is szépen fest, egy ezidáig kevés gólt kapó Pázmándot magabiztos, nyugodt játékkal vertünk meg, a csapatnak gratuláció érte!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.