Szabó Miklós: "Ugyanúgy, mint a magyar kupában, itt is a jó kezdésen volt a hangsúly, ennek megfelelően már az első percekben gólokat szerezhettünk volna, de ekkor még szerintem túlzottan görcsösek voltunk.

Aztán jött a hidegzuhany, az ellenfél vezetése, amit gyorsan egalizáltunk, minden adott volt, hogy jól bemelegedve folytassuk a meccset. Így is tettünk, szépen rúgattunk a csákváriakkal két gólt, nem vagyok túlságosan önző, ha azt mondom, mindegyik gól előtt kapitálisat hibáztunk, szinte rajtunk múlt, hogy gólt rúgnak-e, vagy sem. A korlátot majdnem elharaptam mérgemben, mert egy pillanatig úgy nézett ki, hogy amit szépen felépítettünk, összedől.

De nem engedhettük meg magunknak azt a luxust, hogy sokáig nyaldossuk a sebeinket, mert rohant az idő, mondtam is a lelátón a mellettem ülő Szijj nagyszülőknek, hogy kell a félidő végéig egy gól a győzelemhez. Meg is lett.

A szünetben megmosakodott mindenki, egy volt a jelszó: a győzelem. Meglesz a meccs, csak mindenki egy picit legyen higgadtabb és pontosabb. A második félidőben azok, akiket az elsőben keresztre feszítettünk, nagyot játszottak, nem egy esetben a legnagyobb helyzetben tisztáztak, illetve a többiek is szívüket-lelküket kitették a pályára, e mellett nagyon-nagyon okosan játszottak.

Nem szeretnék kiemelni senkit, hiszen mindegyikükre büszke vagyok, nem mindennapi teljesítmény két gólos hátrányból győzni. Megtettük, a kellő tanulságokat mi is és a csákváriak is levonták, egy biztos, a csapatnak van mentális és fizikai ereje is egyaránt. Annyit még elmondtam a meccset követően, hogy ritka nálam, hogy nem cserélek, de ez a mérkőzés nem tette lehetővé, hogy belenyúljak, sőt inkább azt mondta, ne cserélj, mert megbontasz valamit. Szívem szerint cseréltem volna, eszem szerint nem. De egy edző nem szurkoló, úgyhogy nem cseréltem. Mégegyszer, nagyon büszke vagyok Iszkaszentgyörgy csapatára."

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.