Szabó Miklós: "Nagyon büszke vagyok a srácokra, egytől-egyig, nagyon gyorsan és okosan megtanulták, mit is kell tennie egy igazi futballistának, súlyos vereséget követően. A héten nyoma sem volt csüggedésnek, a fiúk örömmel végeztek minden gyakorlatot, amit edzésen végeztünk, nekem ez nagyon-nagy öröm, miként az is, hogy nagyon sok mindent megcsináltak abból, amit elterveztünk és megbeszéltünk. Pozíciós játék alapjait rakjuk le, ezt kell először is megtanulni a játékosaimnak, meg alapvető szabályokat, de úgy látom, mint a szivacs, úgy szívják magukba az újat. Köztük én is megfiatalodok teljesen, jókat derülök a kedves értékeléseiken, arra gondolok, hogy bárcsak minden edzőnek és játékosnak ilyen jó kis társasággal lenne dolga. Ezek a kissrácok szeretik a focit és egymást, ez nagyon fontos, e nélkül nincs eredmény, az eredmény alatt nem azt értem, hogy most 5:2, vagy 10:0, hanem azt, hogy belőlük rendszerető, értelmesen gondolkodó, egészséges emberek legyenek, akiknek ez az időszak életük végéig megmarad. Ezért nem mindegy, mit kapnak és mit adnak, milyennek érzik az együtt töltött időt. Lefektettem alapszabályokat, például a felszerelések edzés és meccs előtti ellenőrzése, vasárnap már nem volt koszos cipő, mindegyik fiatalember saját maga pucolja a cipőjét. De mondhatnám az edzések lebonyolítását, szépen apránként át fogok nekik adni mindent, amit ebben a korban át kell.

Amikor majd megtanulnak mindent, akkor nem fogom azt mondani, hogy 60 percig csináltuk azt, amit elterveztünk és erre nem kérdez vissza kedves kérdésével az egyik kisfiú: "De Miki bácsi, a meccs 70 perces, nem?". De igen, azonban mi csak 60 percig csináltuk azt, amit kell.

Büszke vagyok rájuk, akkor is az leszek, ha netántán elverik őket, mint jég a határt, bár nem egyszeri alkalom volt ez a játék, az biztos!"

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.