Rangadóra került sor – megint – a hazaiak egyértelmű sikert reméltek, mi a győzelmet akartuk, mindkét félnek meg kellett elégednie egy ponttal.

Tordas, 2013.10.13. 14:30, 150 néző

Tordas-Iszkaszentgyörgy 2:2 (0:1)

Iszkaszentgyörgy: Németh Zs.- Mészáros, Kéri, Szijj, Polczer T.- Horváth F., Balázsik, Fábián, Domak- Hollósi (Kovács Martin (Bordács)- Nyers (Márton).

Gól: Nyers Zsolt a 31. és 90. percben

Sárga lap: Nyers, Balázsik, Szijj, Polczer, Domak.

Kiállítva: Polczer.

Egyértelmű, sima három gólos hazai sikert vizionáltak a hazai fanatikusok (nézők itt nem nagyon voltak, inkább hangjukat hallató fanatikusok).

Esetünkben értékmérő volt, hogy egy ilyen meccsen, a „megállíthatatlan Tordas” ellen – egyébként felettébb jó a vasárnapi ellenfelünk sajtója- milyen eredményt érünk el.

A mérkőzés úgy indult, ahogyan vártuk és szerettük volna: tanácstalan és ritmustalan hazai labdázgatás, birkózó nyelven szólva, nem találtak fogást rajtunk. Talán a túlzott elvárás, vagy a nagy tét okozta, egyre jobban idegesebbé vált a hazai 11, ez mindig az ellenfelek malmára hajtja a vizet, sajnos esetünkben nem így történt. Ahogyan haladtak előre a percek, egyre többször szabálytalankodtak a hazaiak, ezek között számtalan hátraütés, könyöklés volt, ennek eredménye volt, hogy Mészáros Barnabás fogínye felrepedt és vérzett….

Aztán a sokadik brutális belépő következtében a hazaiak „egyik ászát” – mert volt belőlük számtalan, akik legalábbis úgy viselkedtek – második sárga lappal zuhanyozni küldte a játékvezető. A játékos miként elhaladt a kispadunk előtt annyit mondott: „Örüljél, te kapafogú g..i!” Azt, hogy kinek mondta, nem tudjuk, mindenesetre ez a mondat azért kívánkozott ide, hogy érzékeltessük, milyen „remek” légkörben zajlott ez a rangadó…

A kiállítást követően pár perc múlva Hollósi István ívelt szabadrúgást barátja, Nyers Zsolt fejére, aki remekül csúsztatott a hazai kapu jobb oldalába. A tordasi hálóőr csak beleérni tudott a labdába. 0:1

Meg kell nyugodni, ez volt a fő feladat, a félidőig ugyanúgy, ahogyan addig tettük, jól és stabilan védekezni, amennyiben a lehetőségeink adottak hozzá, támadni.

A félidőig maradt a labda biztos, nyugodt játék, a hazaiak részéről - kintről, bentről egyaránt – egyre nagyon vulgáris és tettekben megmutatkozó agresszió.

A szünetben elhangzottak szerint csapatunknak nem szabadott felvenni a kesztyűt, a játékvezetőt hagyjuk meg a hazaiaknak, csak a tiszta, egyértelmű eseteknél szereljünk.

Nos ebből nem sok került megvalósításra, jöttek a tordasiak, jött rengeteg ívelés és beadással felérő bedobás, rengeteg olyan szituáció, amikor sokszor csak a szerencse faktor dönt, hova is pattan a labda, lesz-e belőle gól, vagy sem. Az 56. percben a hazaiak „legnagyobb királyát” kiállították, ettől kezdve már kettős emberelőnyben játszhattunk. Ilyen esetben egy gólelőnyben lévő csapat, ki kell, hogy húzza kapott gól nélkül, okosan játszva akár nagyobb előnyre kell, hogy szert tegyen. Nem történt meg, mert nem voltunk elég magabiztosak, továbbá nem tudni, miért van ez, a játékvezető félelmében el kezdett „kompenzálni”. Tudtuk azt, hogy nem fogjuk megoldani kiállítás nélkül, mivel egészen egyszerűen ez a magyar játékvezetés, hogy ne szidják, ne bántsák, gyorsan az addig büntetett félnek is el kezdenek kedvezni. Csapatunk egyre hátrébb húzódott, holott ezt nem volt, nem lehetett taktika része, és még így is, Horváth Ferenc egyedül mehetett kapura, de a közel negyvenméteres labdavezetést követően a kapus lábába püfölte a labdát.

Maradt a vezetésünk, de azt is tudtuk, hogy nem lehet kapott gól nélkül megúszni, mert ha kell, segítenek a hazaiaknak. Minden párharcnál, amit elveszítettünk félő volt, sérülés lesz, míg a másik oldalon a játékvezető egy kis ütközést is lappal büntetett. A sárga lapok közül Nyers Zsolté és Szijj Szabolcsé teljesen jogos kategóriába tartozott, a többiek bohózatba illő kisebb szabálytalanságok után következtek, csak azért, hogy a játékvezető épségben haza mehessen…Polczer Tamást a játékvezető, nagy igyekezetében kiállította, hátha csendesebbek lesznek kint és bent…

A 80. percben egy éles szögből leadott hazai lövés talált utat az addig egészen jól védő Németh kapujába. 1:1

Aztán a 88. percben úgy nézett ki, hogy mindennek vége: a játékvezető végre talált egy testi érintkezéssel járó szerelési kísérletet és végre-végre a sípjába fújhatott! 11-es! A hazaiak nagy boldogságára – nem csak ők örültek, hiszen hazai győzelemnél nincs ok a botrányra – a büntetőt berúgták. 2:1

Nem tudni hány csapat van, aki ekkora pofonból feláll, de az iszkaszentgyörgyi ilyen – nem először a bajnokságban – azonnal mindent egy lapra feltéve támadásba lendültünk, volt helyzetünk is, de ekkor még a hazaiak kapusa bravúrral hárított.

Majd a 90. percben Kéri szögletét a hosszú oldalon helyezkedő Balázsik fejelte vissza, a kapu előterébe berobbanó Nyers Zsolt két lépésről a hálóba lőtt, ezzel egalizálva az eredményt. 2:2

A játékvezető ezt követően nem sokkal lefújta a mérkőzést. Nem semmi meccs volt, a körülményeket figyelembe véve a „megállíthatatlan Tordast” csak megállította a csapatunk, mi több, ha bátrabb és koncentráltabb, meg is verhette volna.

A pontszerzés az első otthonában eredmény, a fogunkat azonban csak szívhatjuk, nem az ételmaradék miatt, hanem az elpuskázott lehetőség okán.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.