Sem a pákozdiak, sem a játékvezető nem akarta, hogy győztesen hagyjuk el a pályát.

2013.10.18. 14:30, Pákozd

Pákozd-Iszkaszentgyörgy 1:1 (0:0)

Iszkaszentgyörgy: MOLNÁR BALÁZS-KISS ARNOLD, NEDVIG "TÚRÓ RUDI" BOLDIZSÁR, LEHOTA GERGŐ- GÁRDONYI LEVENTE, VIEDERMANN ZOLTÁN- PÓTA DÁNIEL, KOVÁCS RAJMUND, KENYÉR GÁBOR.

Csere: MERÉNYI DOMINIK (kapus), BÉNYI "BÖDE" MÁRK, GALI ZOLIKA, REHÁK DANIKA, TIHANYI ZSOLTI.

Gól: KENYÉR GÁBOR

Szokatlanul előnytelen időpontban, szokatlanul szerteágazó szervezést követően érkeztünk meg a napsütötte Toscanába Pákozdra, ahol remek idő, borzalmas talajú pálya várta az igazán jókedvű játékosainkat. Ellenfelünk nagy darab - nem is tudom, honnan veszik elő ezeket a magas, erős testalkatú gyerekeket- játékosai igen elszántak voltak, az első félidőben itt is, ott is volt helyzet, de komolyabban sem ők, sem mi nem tudtuk akaratunkat rájuk erőltetni. Gól nélkül fordultunk, a szünetben volt mit megbeszélni, főként a pénteki iskolát követő bágyadtságot száműzni. Egyébként a Bozsikon is hasonló jelenséggel küzd a csapat, az iskolából jövet, kell egy másfél óra a regenerálódáshoz, ami a mérkőzések időtartamát figyelembe véve óriási luxus.

Láss csodát, a második félidőre, mintha az alvó kiscicákból harapós oroszlánok lettek volna, úgy kezdtük a játékot, zavarba ejtő agresszivítással támadtuk le az ellent, teremtettünk helyzeteket, amik nagy részét ki is hagytuk, vagy az utolsó embert játszó pákozdi játékos küldte fel az égbe a kitörő Kovács Rajmundot (kiállítás? ugyan már! sárga lap sem járt érte...). A gól nem váratott magára, a második félidőre koncentráltabban kifutó Kenyér Gábor keményen felvállalt egy párharcot, amit meg is nyert, majd a kapuba gyalogolt a labdával.

A pákozdi csapat nem tudott kibontakozni, nem volt erejük már, csak hosszú labdákkal próbáltak meg operálni, tulajdonképpen a második félidőben már nem is volt helyzetük. Aztán jött a mérkőzés utolsó hat perce, no meg a játékvezető kapitális hibája, ami mindent megváltoztatott. Egy lecsorgó labdát a keresztező Gárdonyi Levente a pálya jobb oldalának irányába akart kivezetni, amikor is a pákozdi támadó nemes egyszerűséggel hátulról elgáncsolta - a játékvezető ezt a messzi (kb. 7 méter) távolból nem érzékelte - védőnk, nincs jobb szó rá, hasra esett, a hazaiak meg bepöckölték a labdát a hálóba. A mérkőzést nem szükség játékvezető vezette, mielőtt bárki arra gondolna, hogy akárcsak a Bozsik tornákon, valakit felkértek, hogy sípoljon a meccs elején és a végén, hanem rendes játékvezető. Nos a játékvezető, aki egyébként felnőtt mérkőzéseken is vezet, az esetből nem állapított meg szabálytalanságot, figyelembe a látási viszonyokat és a hatalmas távolságot, amennyire az eseményektől távol állt, bizonyára igazat adhatunk neki.

Ezt követően mi zavarodtunk meg, bent a pályán és azon kívül, a végén szöglet után majdnem gól kaptunk. Maradt a döntetlen, köszönhetően a kihagyott helyzeteknek, no meg a kapitális játékvezetői hibának.

Van mit tanulni az esetből, a helyzeteket be kell rúgni, másnak meg jobban odafigyelni....Nem olyan nagy feladatok ezek....

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.