Szabó Miklós: „Minden edző álma, hogy élcsapatot vezessen, legyen sikeres, képezzen jó futballistákat, lelje örömét a játékban. A vasárnap, mind a gyermekeknél és itt Tordason tapasztalt „hangulat” azt mutatta meg, milyen is a magyar futballközeg. Ocsmány és undorító. Ordenáré nézők és játékosok, már gyermek meccseken is, magukról sokat képzelő, arrogáns, ellenfelet és játékvezetőt megfélemlítő játékosok…

Készíts fel csapatot arra, hogy ütnek, vágnak majd és senki, de senki nem fog megvédeni. Arról kell beszélnem az öltözőben, hogy tőlünk is ki fognak állítani játékost, mert a játékvezető kompenzálni fog? Koncentráljon az a játékos, akit teli torokból anyáznak le (hazai játékos), miután felrúgták?

Tizenéves taknyos mászik be a technikai zónámba, mondván, itt ma még boksz lesz, felkiáltással? Egy edzőt, miután mélységi biztosítást kér a játékosától lehülyézik, majd játékosait is, mondván azt sem tudja miket beszél ezeknek a szerencsétleneknek, majd a „dehogynem” után kilátásba helyezik, hogy agyon verik….Az ellenfél nyújtott lábbal megy a labdára, a játékosomat percekig ápolják, erre jön az artikulátlan üvöltés az ellenfél kispadjáról: nem tört el a lába!. Vagy említsem azt, hogy a hazai edző középső ujját felmutatva, hogy nyomatékosabb legyen, mindkettőt lobogtatja, üdvözli a játékvezető ítéletét, miközben anyázza őt ezerrel…Ilyen körülmények között- vérző játékosunk is volt ezen a délutánon- a kettős emberelőny mit sem ért.

Megijedt a csapat a lehetőségtől és a brutalitástól…Ugyanígy a játékvezető. A hazaiak semmit, de semmit nem mondhatnak a játékvezetőre, tőlünk a kiállítás már a nevetséges kategóriába tartozik, ugyancsak a megadott 11-es. Megpróbáltunk nehézségeink ellenére a futballal törődni, nem ment végig, egy megnyert meccset előbb elveszítettünk, majd visszahoztuk, úgy, ahogyan arra nem sok csapat lenne képes.

A hibák a játékban benne vannak, a pontvesztés az én felelősségem. Mert azt azért el kell mondanom, körülmények ide-vagy oda, nem vagyok elégedett, nem áldozatnak mentünk Tordasra, hanem nyerni. Azt is tudom, hogy ebben nem sokan bíztak, de én azért vagyok, hogy a lehetőségét a győzelemnek megteremtsem, annak ellenére, hogy ilyen ocsmány körülmények között kell játszanunk.  

Remélem változik a helyzet és ez a légkör, ami a futballban jelenleg uralkodik, megszűnik. Bár addig, még az olyan játékosok, mint a „kitűnő” védő, Devecseri  olyat nyilatkozik a válogatott meccs után, mint amilyet, addig nehéz lesz javulást várni, az ominózus nyilatkozat és az edzői reakciók is azt mutatják, nagyon-nagy a sötétség. Ezért gyújtottunk lámpást és dolgozunk keményen, egyenes gerinccel, hogy legyen valami más, valami komolyabb.

Ez az Iszkaszentgyörgy egy komoly csapat és még jobb lesz, csak dolgozni kell érte. Kell hozzá alázat és önkritika, jó adag szerénység és akkor még a szerencséről nem is beszéltünk. Összességében sem a látottakkal, sem az eredménnyel nem lehetek maradéktalanul elégedett, abban is biztos vagyok, hogy ezzel a véleményemmel lehet, hogy kevesen értenek egyet.”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.