Igyekeztem, hogy időben odaérjek a keddi csúcsforgalom előtt a Sóstói Stadionba. A Fegyelmi bizottság keddi napokon tárgyalja az elmúlt hétvégén történt súlyosabbnál súlyosabb történéseket, köztük a mi játékosunként, Kovács Rajmundét. Rajmi, a Magyaralmás ellen sikeresen megvívott U14-es bajnoki labdarúgó mérkőzésen kétszer húzta ki a gyufát a játékvezetőnél, pontosabban húzatta elő vele a sárga kártyát, aminek az eredménye egy kiállítás lett.

Szomorú és ideges sportolók, továbbá inzultált játékvezetők alkotnak egységes és homogén csoportot, panaszkodnak a folyosón egymásnak, köttetnek "életre szóló" barátságok a megbántottság jegyében. Állok a folyosón, pulzusom az egekben, szakad rólam a víz (kellett nekem ennyire tekernem), keresem a megnyugvást, miközben fél füllel hallgatom az egyik csapat vezetőjének és játékosának sirámait, a galád és alattomos ellenfélről, no meg az indolens játékvezetőről, majd csatlakozik egy népszerű játékvezető, ki kérdés nélkül mondja, sajnos balhé volt a meccsen, s mindeközben rebegő tekintetünket a bizottság "kínzókamrájának" ajtajára vetjük, nyíljon már ki, szólítsanak végre, legyünk túl a megpróbáltatásokon!

De az ajtó csak nem nyílik, várunk, izgulunk, mint a körzeti orvosnál, ahová mindig az utoljára érkező megy be, mert az ő dolga lényegesen fontosabb, mint a mienk. Közösségbe kovácsolódva jeges tekintettel -én magam nyakra támadok ilyenkor,  a delikvens légzését bénítom- állítjuk meg az ajtó felé lépő személyt, legyen az játékvezető, vagy "csak" játékvezetőt melegebb éghajlatra elküldő játékos és csupaszív sportvezető. Egyre többen vagyunk, felmerül bennem a kérdés, ugyan, miért vagyok én itt? Azért, mert ígéretet tettem egy kisfiúnak, akit a maga éltes korával - 12 évesen - életében először kiállítottak. Az időm és a türelmem egyre jobban fogy, lassan indulnom kellene edzést tartani!

Az ajtó kinyílik! Kilép egy bizottsági tag, éppen telefonál! Nyolcan ugrunk oda, vegyen észre, hangos krákogás, köhintések sorozata töri meg a duruzsolást, na majd mindjárt. Az "inkvizítor" telefonját befejezi, ajtó nyílik, ő pedig a résen keresztül eltűnik....

Halk sóhaj, reménytelenség uralja gondolatainkat....Ide nem jutunk be. Nekem edzés, a másiknak munka, a harmadiknak más dolga van, de egy azonos bennünk, mindannyian sietünk. Bent súlyos ügyet tárgyalnak, a felelősöket egyesével "feszítik" keresztre, majd mindegyiküket kiküldik.....Ítélet: 10 hónap eltiltás a játékosnak. Játékvezetőből klubvezetővé avanzsált ismeretlen ismerősöm kifelé jövet a bizottág összes tagját "imába" foglalja, kedves gesztusként az ajtót rájuk is vágja, majd önkéntes utazásszervezőként melegebb éghajlati utat ajánl nekik.

Pár perc eltelik, mire a fegyelmi bizottság elnöke kilép az ajtón, a reakció, mint a kórházban a nővér láttán: "engem! csak azt akarom mondani! egy perc! itt vagyok, bár nem hívtak! ötre hívtak, de már itt vagyok"...és ehhez hasonlók.

A fegyelmi bizottság ura mindegyikünket egyesével végig mér, majd eljut hozzám, némi meglepettséggel felteszi a kérdést: "Miklós, maga??? Nem volt időpontja, nem?" A várakozás okozta sokk - illetve a semmihez nem hasonlítható, még az államvizsga sem okozhat ilyen jellegű mentális terhelést, nyomás - hatására a következő, utóbb kiderült, nyerő válasszal rukkoltam ki: "Miért, már ide is időpontot kell kérni? Elhiheti, nem terveztük az U14-ben a kiállítást."

Kínos csend, "jöjjön gyorsan be" felszólítás, már bent is vagyok a megszokott környezetben. Kedves ismerősök üdvözölnek, tudják, itt most "harc" lesz, nem lesz olcsó a játékosom bőre, mégha csak 12 éves, akkor sem...

A kérdést én teszem fel "Mit írt be a jegyzőkönyvbe a sípmester? Mert, ahogyan a gépen láttam, nem két sárgával való kiállítást jelölt meg, hanem egyből piros lapot, aminek a büntetési tétele nem ugyanaz a két sárgás esettel."

Nem késett a válasz: "A játékvezető azt írta be a jegyzőkönyvbe..." (ezt a jegyzőkönyvet mindig utólag látjuk csak, amikor már azon változtatni nem lehet, esetünkben egy húsz éves úriember rajzolta nagy bőszen) "....hogy Kovács Rajmund a mérkőzés 56. percében egy ígéretes kontratámadást akadályozott meg azzal, hogy ellenfelét lerántotta." Mintha fejbe vertek volna, erre nem számítottam. A meccsen ott voltam, az eset előttem történt, a felek az oldal vonal felé haladtak, 10:0-ás vezetésünknél párharc folyt a labdáért....kontratámadás? ígéretes?? "Jézusom", kérdeztem, "akkor én milyen meccsen voltam ott?"

Volt kitűnő játékvezető elmondta, mi az ígéretes támadás....szerinte ez lehetett. Én meg láttam, nem, hogy ígéretes nem volt, de még kontratámadás sem. Mivel a mérkőzésen az almási gyerekek nem nagyon támadtak, nemhogy kontráztak. Nem lehet támadásnak nevezni egy kipattanó labdát.....Erről pár percet vitáztunk, sem ők, sem én nem tudtam őket meggyőzni az igazságról. Lépjünk a második sárgára: "Kovács Rajmund a mérkőzés 65. percében az általa szerzett gólt követően túlzásba vitte a gólörömöt...." Még jó, hogy ültem....Egy 12 éves kisfiút túlzott gólöröme jelent meg előttem, ahogyan kiskecske módjára szaladgál, üvöltve éljenez, majd felmászik a korlátra, hergeli az ellenfelek hozzátartozóit, majd a mezét kidobja a sajátjai közé.

Aztán visszagondoltam a mi esetünkre, ahol a szögletből becsavart labdát Kovács Rajmund eljárás alá vont személy úgy ünnepelte, hogy a mezét felhúzta a feje búbjáig....Ezért kapott egy figyelmeztetést...

De azért jó a bizottság, mert nem egy embernek kell érvelnie, hanem mindig van egy kiváló, nyugodt, szakma mélységét ismerő szakember, aki előrukkol egy remek érvvel, esetünkben "ez bizony sárga lap, meg kell tanítani a gyereket a szabályokra...".

"Igaza van - mondtam- bár jelen esetben csak egy esélyem lehetett volna, ha a gólját követően beszaladok és rávetődök, lefogom, majd a hónom alá csapom és lehozom a pályáról, bár akkor én állok itt önök előtt......"

Azt sikerült tisztázni, hogy két sárga volt a pakliban, nem egy, a "magáról megfeledkezett" játékosomat a tisztelt bizottság így egy mérkőzésre tiltotta el. "Edzésre és iskolába mehet?, mert azért egy ilyen eset jelentős kihatásokkal van a magatartására...." volt a válaszom keserédes mosoly kíséretében. Ja, tényleg....az ítélet már kész volt, mire az irodába beléptem.....

Szerencsések vagyunk azonban, mi legalább tudtuk, hogy egy játékosunkat kiállították....nem úgy, mint bizottságra váró gyér hajú középpályás, akit öregfiúk meccsen úgy állítottak ki, hogy nem szóltak neki....lehet, hogy még mindig ott ül.

Éljen a futball. Kovács Rajmund gólszerző egy mérkőzésre eltiltva....

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.